Lengyel Tamás színész egy vasárnap esti Facebook-videóban fejtette ki véleményét Máté Gábor, a Katona József Színház korábbi igazgatójának közelmúltbeli megnyilvánulásairól. A színész kritikusan szemlélte Máté Gábor szavait, különösen az időzítésre és a mögöttes motivációkra fókuszálva. Lengyel Tamás szerint a volt igazgató kijelentéseit elsősorban az érdekek vezérlik, és bírálta a színházi szakma etikai kérdéseihez való viszonyát.
Lengyel Tamás megkérdőjelezte Máté Gábor önreflexiójának időzítését, rámutatva, hogy az akkor következik be, amikor Vidnyánszky Attila védelmezőjének befolyása meggyengül, és Máté Gábor saját szakmai, valamint egzisztenciális helyzete bizonytalanná válik. A színész felvetette, miért nem nevezik meg a szereplőket a nevükön, amikor a nyilvánosság előtt beszélnek a témáról. Emlékeztette Máté Gábort, hogy a korábbi támogatások és rendezési lehetőségek biztosítása már nem olyan egyszerű, mint régen, mivel már nem lehet mindent "erőből lenyomni az emberek torkán". Lengyel Tamás szerint Máté Gábor hat év utáni bocsánatkérése is az érdekek mentén értelmezhető, és hozzátette, hogy csak az érdek vezérli őt.
A színész bírálta Máté Gábort, amiért úgy állítja be Eszenyi Enikőt, mintha mindent megtett volna a helyzet rendbe hozásáért és tisztázásáért, miközben Lengyel szerint Eszenyi sosem volt képes valódi önreflexióra. Emlékeztetett, hogy Eszenyi Enikő a több mint hetven panaszos véleményét úgy állította be, mintha összefogtak volna ellene, és hamis vádakkal illették volna. Lengyel Tamás kiemelte, hogy Eszenyi és Gothár Péter viselkedése is nyílt titok volt a szakmában, mégsem történt semmi a változás érdekében hosszú éveken át, és számos más rendező is hasonlóan viselkedik a színészekkel és a műszakkal. A színész szerint Máté Gábornak, mint színházigazgatónak és színésztanárnak, bőven lett volna ideje egy olyan testület felállítását sürgetni, amely az ilyen eseteket emberhez méltó módon kezeli, de ez a kezdeményezés a szavai alapján nem valósult meg. Lengyel Tamás azt is megcáfolta, hogy a Vígszínházat elvették Eszenyi Enikőtől, hangsúlyozva, hogy ő kitöltötte mandátumát, majd nem pályázott újra, és rajtuk kívül soha senki dehonesztáló véleményével nem találkozott.
Lengyel Tamás szerint Máté Gábor tévesen gondolja, hogy a színház hierarchikus szerveződésében a hatékony munka kritikamentesen végezhető el, ahol a legnagyobb pozícióban lévő dönti el, mi a jó és mi a rossz. A színész hangsúlyozta, hogy a bizottsági jelentés nyilvánosságra hozatala nem a "csámcsogás" célját szolgálja, hanem mindenkinek joga van tudni, mire jutottak, és hogy a dolgoknak legalább annyi következménye legyen, hogy ha nem volt igazuk, azt mondhassák, hogy tévedtek. Lengyel Tamás feltételezte, hogy Máté Gábor talán nem is tudta, hogy egy gazdasági vizsgálóbizottságról volt szó, amely etikai bizottság felállítását is szorgalmazta, ám ez sosem jött létre. Élesen kritizálta Máté Gábor azon kijelentését, miszerint a magyar színház gazdag, de nem annyira gazdag, hogy egy ilyen tehetség elvesszen, ezt demagógiának nevezve.
Lengyel Tamás szerint ez a megközelítés azt sugallja, hogy inkább a tehetségre és a formátumra kell vigyázni, és nem az emberekre, mert a művészet mindenek felett áll. Ezt a gondolkodásmódot a közeg manipulálására alkalmas demagógiának tartja. Ezzel szemben a színész hangsúlyozta, hogy mindenkinek joga van az emberhez méltó bánásmódhoz, legyen szó színészről, díszítőről vagy bármely más színházi munkatársról. A színházi munka közös erőfeszítés eredménye, és nem egyedül a rendezőké. Máté Gábor korábbi, az Eszenyi-ügyről is véleményt nyilvánító szavaira korábban Molnár Áron is reagált, jelezve, hogy a téma továbbra is élénk vitát generál a szakmában, és a felelősségvállalás kérdése továbbra is központi marad.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása