A modern gazdaságban a digitális technológiák, az adatvezérelt működés és a mesterséges intelligencia (AI) robbanásszerű fejlődése alapvető változásokat hoz. Ezek a folyamatok nem csupán a gazdaság szerkezetét és működését alakítják át, hanem a nemzetközi versenyképesség feltételeit is újraírják. Ennek következtében világszerte jelentősen megnőtt az információ- és kommunikációtechnológiai (IKT) szaktudással, valamint magas szintű digitális kompetenciákkal rendelkező munkaerő iránti igény.
A megfelelő szakember-utánpótlás biztosítása ma már nem csupán egy ágazati kérdés, hanem a gazdasági növekedés és az ország versenyképességének egyik kulcsfontosságú feltétele.
Az Európai Unió is felismerte ezt a kihívást, és kiemelt célként kezeli az IKT-szakemberek számának növelését. A 2022-ben elfogadott Digitális Évtized 2030 szakpolitikai program ambiciózus célt tűzött ki: az EU-ban dolgozó IKT-szakemberek számának 2030-ra 9 millióról legalább 20 millióra kell emelkednie. Magyarország is csatlakozott ehhez a törekvéshez, és saját célul tűzte ki, hogy 2030-ra elérje a 380 ezer fős IKT-szakemberállományt.
A számok azonban azt mutatják, hogy a cél elérése komoly erőfeszítéseket igényel. 2022 és 2025 között az IKT-szakemberek száma Magyarországon 193 600-ról 212 500 főre nőtt. Bár ez növekedést jelent, a bővülés üteme elmaradt a modellezett célpálya időarányos ütemétől.
Ez arra utal, hogy a jelenlegi megközelítés önmagában nem elegendő a kitűzött célok eléréséhez.
A múltbeli tapasztalatok is rámutatnak a problémákra. Számos szakpolitikai kezdeményezés indult a felsőoktatás korszerűsítésére, rugalmasságának és alkalmazkodóképességének erősítésére. Ezek a javaslatok és előkészített fejlesztési eredmények azonban nem kerültek teljes körű bevezetésre, ami korlátozottá tette modernizációs hatásukat.
Hasonló következtetések vonhatók le a finanszírozási rendszer vizsgálatából is, ahol a stratégiai dokumentumok ellenére a változások elmaradtak.
Az elemzések szerint a növekvő képzési kibocsátás és a gazdaság szakemberigényének kielégítése közötti összefüggés sem volt egyértelműen megítélhető. Nem volt világos, hogy a végzettek kompetenciái és szakterületi összetétele mennyire felelt meg a technológiai fejlődésből adódó változó igényeknek. Emellett az sem volt pontosan felmérhető, hogy a gazdaság által érzékelt mennyiségi, minőségi és strukturális szakemberhiány milyen mértékben mérséklődött.
Mindezek rávilágítanak arra, hogy az IKT-szakember-utánpótlás biztosítása komplex feladat, amely nem oldható meg kizárólag a képzési kapacitások egyszerű növelésével. Szükséges a felsőoktatás és a gazdaság közötti szorosabb együttműködés, a képzési tartalmak folyamatos aktualizálása, valamint a szakemberhiány pontosabb felmérése és nyomon követése. Csak így biztosítható, hogy Magyarország sikeresen vegye fel a versenyt a globális digitális gazdaságban.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása