Keveházi Gábor, Kossuth-díjas balettművész és koreográfus nyílt levélben osztotta meg mély aggodalmait a magyar balettművészet jelenlegi állapotával kapcsolatban. A művész szerint a kulturális területen, különösen a balett terén, nem megfelelő irányba haladnak a folyamatok. Levelében Seregi László, a nagy mester egykori szavait idézi, mely szerint a dolgokat csak annyira szabad elrontani, hogy utána még helyre lehessen hozni.
A balettművész levelének közvetlen kiváltó oka a közelmúltbeli kulturális vezetői kinevezések és a balettművészetet érintő döntések. Keveházi Gábor szerint egy megbeszélésen, ahol ő egyedüliként képviselte a balettművészetet az Operaházból, az egykori zenekari igazgatót nevezték ki a zeneművészetért felelős helyettes államtitkárnak. Aggodalmát fejezte ki, hogy a balett is ehhez a tisztséghez tartozik, noha az említett vezető nem rendelkezik szakmai tapasztalattal ezen a területen.
A művész szerint ez a helyzet azt sugallja, hogy a balettművészetet ismét háttérbe szorítják, és nem a szakmai szempontok döntenek a jövőjéről. Keveházi Gábor megjegyezte, hogy az új helyettes államtitkár szerint a jelenlegi balettvezetés jól végzi a munkáját, és maradnia kell. Ez a vélemény ellentétes azzal a meggyőződésével, hogy a Magyar Nemzeti Balett teljes átszervezése és megújítása elengedhetetlen.
Keveházi Gábor személyes tapasztalataival támasztja alá kritikáját, felidézve tizenhat évvel ezelőtti, jogtalan elbocsátását az Operaház balettegyüttesének éléről. A Munkaügyi Bíróság is jogellenesnek ítélte vezetői pozíciójából való eltávolítását. Akkoriban már előre jelezte, hogy az egyetlen magyar klasszikus balettegyüttest tönkre fogják tenni, ami szerinte be is következett.
Az elmúlt másfél évtizedben külföldön dolgozott, számos nemzetközi meghívásnak eleget téve, többek között Szerbiában, Németországban, Csehországban, Észak-Macedóniában és Kazahsztánban. Hazai elismertsége ellenére itthon nem kapott lehetőséget, és úgy érzi, a középszerűség és a tehetségtelenség jutott hatalomra a szakmában a politikai kapcsolatok révén. Keveházi szerint Kiss János, Molnár Márta és Solymosi Tamás személye határozza meg régóta a magyar balett- és táncéletet, Kiss Jánost pedig a táncszakma Vidnyánszky Attilájának nevezi.
A balettművész hangsúlyozza, hogy a jelenlegi Nemzeti Balett teljes átszervezése és megújítása szükséges ahhoz, hogy ismét méltó módon beszélhessünk a Magyar Nemzeti Balettról. Szerinte a jelenleg felmerülő, tapasztalatlan önjelöltek nem alkalmasak erre a feladatra. Keveházi Gábor szerint a probléma komplex, és nem csupán a Nemzeti Balettre, hanem a Táncművészeti Egyetemre is kiterjed, ezért átfogó megközelítésre van szükség.
Úgy véli, Magyarországon mindössze három ember képes összetetten kezelni ezt a problémát, míg mások csupán karrierizmusból vágynak pozícióra. Javaslata szerint egy olyan megbízottra lenne szükség, aki kizárólag a magyar táncélettel foglalkozik, beleértve az alternatív táncművészet kihívásait is. A művész szerint sokan próbálják háttérbe szorítani azokat, akik pusztán a művészeti ág felemeléséért dolgoznak, nem pedig pozícióért.
Keveházi Gábor levelében arra is kitér, hogy több mint egy hónappal ezelőtt tizenhárom vezető balettművész írt alá egy levelet a kulturális vezetésnek, amelyre máig nem kaptak választ. Ez a tény tovább erősíti a szakmai párbeszéd hiányáról és a szakértői vélemények figyelmen kívül hagyásáról szóló aggodalmait. A művész szerint, bár vannak fontosabb nemzeti problémák, a kulturális vezetésnek a színházak és a balett ügyeit is kezelnie kell.
A balettművész kijelenti, hogy készen állnak a helyreállításra, de ehhez elengedhetetlen, hogy a megfelelő szakemberek véleményét vegyék figyelembe. Tizenhat éve harcol a szakmájáért, és amíg él, folytatni fogja a küzdelmet a balettművészetért. A levél egyértelmű üzenet a döntéshozók felé, hogy a magyar balett jövője a szakértelem és a párbeszéd mentén alakuljon, elkerülve a visszafordíthatatlan károkat.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása