Carmen Thyssen-Bornemisza báróné, az osztrák-magyar gyökerekkel rendelkező Thyssen-Bornemisza család hatalmas, mintegy 470 milliárd forintra becsült vagyonának és világhírű műgyűjteményének özvegye, aktívan dolgozik azon, hogy rendezze az örökség jövőjét. A báróné, akit gyakran Titaként emlegetnek, számos alkalommal módosította már végrendeletét, jelezve, hogy az élet változásaihoz igazítja döntéseit. A folyamatot azonban összetett családi kapcsolatok, jogi viták és évtizedes feszültségek kísérik, különösen legidősebb fiával, Borja Thyssen-Bornemiszával.
A báróné elsődleges célja a műgyűjtemény egyben tartása és megfelelő kezelése, melynek érdekében lányát, Carment szánja az örökség fő kezelőjének. Carmen már most is kulcsszerepet tölt be a múzeumokat irányító kuratóriumban, valamint a báróné cégeinek igazgatótanácsában. Emellett Barcelonában egy új, Carmen Thyssen névre keresztelt múzeum létrehozása is napirenden van, ami tovább erősítené a gyűjtemény nyilvános hozzáférését.
Az örökösödési adók elkerülése érdekében Tita asszony és lánya, Carmen Andorrában igyekeztek állampolgárságot szerezni, ahol nincs örökösödési adó, ellentétben Spanyolország jelentős adókulcsaival. Bár mindketten több mint húsz éve élnek a miniállamban, kezdeti kérelmüket elutasították, így a Legfelsőbb Bírósághoz fordultak; a báróné ügye időközben rendeződött, lányáé azonban még folyamatban van. Korábban a báróné lemondott svájci állampolgárságáról is, mivel az alpesi ország túlságosan védi a fiúk öröklési jogát, ami nem egyezett Tita elképzeléseivel a vagyon jövőjéről.
A báróné és fia, Borja közötti elhidegedés a 2000-es évek elejére nyúlik vissza, amikor Borja megismerkedett Blanca Cuesta festőművésszel. Tita asszony nem támogatta fiának házasságát, sőt, állítólag befolyását is latba vetette, hogy megakadályozza az egyházi esküvőt. A spanyol sajtó szerint a báróné nyilvánosan is kifejezte nemtetszését, mondván, a menyasszony "nem a megfelelő személy", és megdöbbenéssel fogadta a titokban megkötött házasság hírét.
A feszültség tovább fokozódott, amikor Borja és Blanca első gyermekének születésekor Tita asszony apasági tesztet követelt, megkérdőjelezve fia apaságát. Ezenfelül Borja úgy érezte, nem fér hozzá megfelelően örökségének bizonyos részeihez, különösen festményekhez, míg a báróné a műgyűjtemény egyben tartását tartotta elsődleges célnak. A felek közötti kommunikáció éveken át ügyvédeken és bíróságokon keresztül zajlott, ami jól mutatta a családi viszály mélységét.
Egy jelentős botrányra került sor 2011-ben, amikor Borja és Blanca megpróbáltak két festményt, egy Goya- és egy Tiziano-képet elvinni a madridi Thyssen-Bornemisza Nemzeti Múzeumból, állítva, hogy azok őket illetik meg. Ez az eset hatalmas médiavisszhangot kapott, és rávilágított a családi purparlé komolyságára. Bár 2014-ben titkos tárgyalások után nyilvánosan is kibékültek, és 2022-ben fegyverszünetet kötöttek, a bizalom visszafordíthatatlanul megtört a festmények tulajdonjogával kapcsolatos viták miatt.
A Thyssen-Bornemisza vagyon és különösen a műgyűjtemény nemzetközi jelentőséggel bír, mint az egyik legfontosabb magángyűjtemény a világon, amely jelentős kulturális örökséget képvisel. A család körüli viták és az örökség sorsának rendezése ezért nem csupán magánügy, hanem szélesebb körű kulturális és gazdasági következményekkel is jár. A gyűjtemény egyben tartása és megfelelő kezelése kulcsfontosságú annak érdekében, hogy a műalkotások továbbra is elérhetőek legyenek a nagyközönség számára.
A báróné azon törekvése, hogy Carment tegye meg az örökség fő kezelőjének, rávilágít a generációk közötti eltérő értékrendre és a vagyonkezelési filozófiákra. Míg Tita asszony a gyűjtemény integritását és a hosszú távú fennmaradását hangsúlyozza, addig Borja állítólagos pazarló hajlama és a személyes hozzáférés iránti igénye konfliktusokhoz vezetett. Az Andorrában zajló állampolgársági ügyek pedig az örökösödési adók optimalizálásának jelentőségét mutatják egy ilyen hatalmas vagyon esetében.
A családi viszályok mögött további feltételezések is meghúzódnak, különösen az ikerlányok, Carmen és Sabina örökbefogadásával kapcsolatban. Amikor a báróné 64 évesen béranyaság útján fogadta örökbe a lányokat, a spanyol bulvársajtóban olyan pletykák kaptak lábra, miszerint Borja lehetett a biológiai apa spermadonorként. Bár a báróné később határozottan tagadta ezeket a találgatásokat, a pletykák tovább táplálták a családi feszültséget, és állítólag hozzájárultak ahhoz, hogy Borja kapcsolata testvéreivel nem túl szoros.
A báróné többször is utalt arra, hogy szeretné közelebb hozni gyermekeit egymáshoz, ami jelzi a családi egység iránti vágyát a vagyon rendezésével párhuzamosan. Bár Borja és Blanca állítólag odaköltöztek Tita asszonyhoz a Costa Bravára, hogy segítsék felépülését, a bizalom helyreállítása hosszú folyamat lehet. Az örökség végleges sorsa és a családi béke megteremtése továbbra is nyitott kérdés marad, amelynek alakulását a nyilvánosság és a művészeti világ egyaránt figyelemmel kíséri.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása