Orbán Krisztián elemzése rávilágít a formálódó új gazdasági világrendre, melyben Kína szerepe egyre dominánsabbá válik, jelentős kihívások elé állítva az európai ipart. Az ázsiai nagyhatalom 2017 óta célzott állami támogatásokkal és exportorientált stratégiával árasztja el a világpiacot, különösen Európát. Ez a folyamat alapvetően átformálja a globális gazdasági erőviszonyokat és az ellátási láncokat, miközben Európa tehetetlenül szemléli a változásokat.
Kína 2017 óta óriási állami támogatásokkal pörgeti hatalmas exportgépezetét, dömpingárukkal árasztva el a fizetőképes, de védekezésképtelen Európát. Ennek a stratégiának az a célja, hogy a világ legfontosabb iparágait teljes mértékben ellenőrizze, megakadályozva ezzel a bonyolultabb termékek Kínán kívüli, vagy kínai alkatrészek nélküli gyártását. Úgy tűnik, ezt a tervet sikeresen valósítja meg, mára a néhány éve még verhetetlennek hitt európai autóipar is komoly nehézségekkel küzd, aminek súlyos hatása lesz még a magyar gazdaságra is. Kína különösen sikeres a napelemek, elektromos autók és akkumulátorok gyártásában, de felzárkózik a precíziós gépek és csúcstechnológia területén is, ahol a Nyugat még vezet. A napelemiparban például töménytelen állami finanszírozással tarolták le a világpiacot, miközben a kínaiak masszívan csaltak, és Európa nem lépett.
Hszi Csinping 2017-ben stratégiai váltást hajtott végre, a megtakarítások ingatlanba és betonba fektetése helyett az export pörgetésére összpontosított. A cél egyértelműen a globális gyártási platform uralása volt, hogy semmilyen kifinomult terméket ne lehessen Kína nélkül előállítani, és kritikus pontokat szerezzenek meg a világ ellátási láncaiban. A kínai elit technokratikus tudásban messze felülmúlta a Nyugatot, ami hozzájárult a stratégia sikeréhez. Eközben Kínában is belső feszültségek tapasztalhatók: a gyerekvállalási kedv drámaian esik, az emberek frusztráltak, és továbbra is tömeges a kivándorlás Nyugatra, míg Kínába nem vándorolnak nyugatiak. Hszi Csinping számára a belső stabilitás fenntartásához elengedhetetlenek a nagy gazdasági sikerek, ami tovább ösztönzi az agresszív gazdasági terjeszkedést.
A kínai dömping és túlterjeszkedés egyre több konfliktussal jár, és alapvetően ütközik Európa érdekeivel. Az Európai Unió azonban cselekvésképtelennek tűnik, mivel hiányzik az egységes gazdaságpolitikai és külpolitikai álláspont a tagállamok eltérő érdekei és stratégiái miatt. Sokan Németországra számítottak, mint vezető erőre, de az ország maga is irányvesztéssel küzd, például infrastrukturális alapokat költött szociális kiadásokra. A kínai gyártók négyszer-ötször több állami támogatást kapnak azokban a szektorokban, ahol éles a verseny Európával, ami jelentősen torzítja a világpiacot és hátrányos helyzetbe hozza az európai vállalatokat. Felmerül a kérdés, hogy Kína még mindig jóindulatú szereplőnek tekinthető-e, vagy az agresszív nyomulással egyre több ellenséget szerez magának.
A gazdasági ellentétek potenciálisan fegyveres konfliktusokká is fajulhatnak, bár Európa egyelőre tesze-tosza és lassú, de a szakértő szerint még mindig jobb itt élni, és nem fenyeget a hirtelen elszegényedés. A kínai társadalomban tapasztalható szorongás, dezintegráció és a fiatalokra nehezedő agyonnyomás ellenére az elnyomás képes menedzselni a feszültségeket, de az emberek rettenetesen boldogtalanok, az egyén nem számít semmit. A "Made in China" helyett a "Made with China" koncepció felmerülése jelzi a kínai gondolkodásban is a változás lehetőségét, felismerve az agresszív terjeszkedés hosszú távú kockázatait. Az oroszok például Kína nélkül már nem tudnának háborúzni Ukrajnában, és Trump Amerikájával szemben Kínát ma már sokan megbízhatóbb, bár kiszámíthatóan hátrányos partnernek tartják. A kihívás az, hogy Kína képes lesz-e olyan üzleteket kötni, amelyek más felek számára is előnyösek, vagy továbbra is csak a saját érdekeit tartja szem előtt.
📰 Forrás: 444 — Eredeti cikk elolvasása