A Magyar Színházi Társaság (MSZT) élesen bírálta Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatójának közelmúltbeli kijelentéseit és az általa használt hangnemet. A szervezet közleményében hangsúlyozta, hogy egy vezetői pozícióban lévő személy nyilvános megnyilvánulásai elválaszthatatlanok intézményi szerepétől, és az általa képviselt közösségek óhatatlanul azonosulnak az igazgató magatartásával. Az MSZT egyúttal támogatásáról biztosította Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter azon döntését, mely szerint tárcájával fenntartóként megkezdik a Nemzeti Színház átvilágítását.
Vidnyánszky Attila egy televíziós műsorban beszélt arról, hogy a kulturális minisztériumba egyeztetésre hívták, ahol várhatóan szerződést bontanak vele. Erre reagálva Tarr Zoltán miniszter a közösségi médiában cáfolta az igazgató állításait, mondván, azok valótlanok és akadályozzák a párbeszédet a színház és a fenntartó között. A történtek kapcsán megoszlottak a vélemények a szakmában, egyesek kritikával illették Vidnyánszkyt, mások viszont védelmükbe vették.
Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója például Facebook-bejegyzésében fejezte ki aggodalmát. Bár elismerte, hogy nem mindenben ért egyet Vidnyánszkyval, kiemelte, hogy a magyar színházi élet egy korszakos művészt veszítene el, ha szerződést bontanának vele. Ókovács szerint Vidnyánszky karakteres, elmélyült, nemes és költői teátrumot hozott létre, és sok színészt emelt fel művészetével.
A Magyar Színházi Társaság már május óta sürgeti az elmúlt tizenhat év színházi és kulturális döntéseinek alapos feltárását. A szervezet döbbenten figyeli, hogy az akkori kulturális rendszer számos kedvezményezettje részéről mindmáig hiányzik az önkritika. Álláspontjuk szerint a „kegypolitika” nem működhetett volna azok nélkül, akik elfogadták a kivételezett helyzeteket, pozíciókat, megbízásokat és forrásokat. Az MSZT azt is megjegyezte, hogy az önvizsgálatot nem helyettesíti, ha valaki a politikai változás után hirtelen korábbi szövetségeseit vagy azt a közeget kezdi bírálni, amelynek maga is részese és kedvezményezettje volt.
A színházi szakma türelmetlenül várja a változást tizenhat év után, ezért a Nemzeti Színház átvilágításának eredményeinek szakmailag és jogilag is megkérdőjelezhetetlennek kell lenniük. Az MSZT szerint csak ilyen alapos vizsgálatok teremthetnek újra bizalmat és nyugalmat a szakmában. Bár a gyorsaság nem a legfontosabb szempont, az új évad kezdetére világosan látszania kell, hogy a folyamat valóban megkezdődött.
A Vidnyánszky Attila körüli vita és a Nemzeti Színház átvilágítása rávilágít a kulturális intézmények vezetőinek felelősségére és a nyilvános kommunikáció jelentőségére. Egy vezető szavai és viselkedése közvetlenül befolyásolhatja az általa képviselt intézmény megítélését és a szakmai közösségen belüli bizalmat. Az átvilágítás célja a tisztánlátás megteremtése és a szakmai normák helyreállítása, ami elengedhetetlen a magyar színházi élet hosszú távú stabilitásához és fejlődéséhez.
A szakmai önkritika hiánya, amire az MSZT felhívta a figyelmet, komoly kérdéseket vet fel a kulturális életben kialakult hatalmi struktúrákkal és a forráselosztás mechanizmusaival kapcsolatban. Az átláthatóság és az elszámoltathatóság kulcsfontosságú ahhoz, hogy a kulturális szféra visszanyerje hitelességét és a közbizalmat. Az ügy rávilágít arra is, hogy a művészi érdemek és a vezetői magatartás közötti feszültség hogyan befolyásolhatja egy intézmény sorsát.
Az átvilágítási folyamat várhatóan jelentős hatással lesz a Nemzeti Színház jövőjére és a magyar színházi élet egészére. Az MSZT elvárása, hogy az új évad kezdetére már láthatóak legyenek a változások és a vizsgálat eredményei, ami nyomást helyez a minisztériumra a gyors, de alapos munkavégzésre. A szakma reményei szerint az átvilágítás hozzájárulhat egy tisztább, igazságosabb és szakmailag megalapozottabb kulturális környezet kialakításához.
A vita továbbgyűrűzhet a kulturális közéletben, és felvetheti a kérdést, hogy a jövőben milyen elvárásoknak kell megfelelniük a vezető pozícióban lévő művészeknek. Az ügy hosszú távon meghatározhatja a kulturális intézmények működésének kereteit és a szakmai etika normáit Magyarországon. A bizalom helyreállítása és a szakmai nyugalom megteremtése kulcsfontosságú feladat a következő időszakban.
📰 Forrás: HVG — Eredeti cikk elolvasása