A The New York Times augusztus 14-én publikált oknyomozása részletesen bemutatja Oroszország hosszú távú destabilizációs műveleteit Moldova ellen. A vizsgálat kiszivárgott dokumentumokra, valamint moldovai, európai és amerikai biztonsági tisztviselőkkel készült interjúkra épül. Az elemzés szerint Moszkva Ukrajna elfoglalása mellett Moldovát tekinti a második legfontosabb stratégiai célpontjának.
Az orosz beavatkozás többrétű, kiterjedt politikai befolyásolásra, fizikai kiképzésre, egyházi agitációra és infrastrukturális támadásokra egyaránt. A 2025-ös őszi parlamenti választások előtt több mint 150 ezer moldovai állampolgárt toboroztak és fizettek le, hogy meghatározott jelöltekre szavazzanak, illetve szervezett tüntetéseken vegyenek részt. Ez a regisztrált választók mintegy 4,5 százalékát érintette.
A 2024-es uniós csatlakozási népszavazás előtti négy hónapban közel 20 millió dollárt osztottak szét 38 ezer toborzott személy között. Feladatuk kormányellenes tartalmak posztolása, valamint Maia Sandu elnök, a kormánypárt és az EU-csatlakozás elleni szavazás volt. Ezen felül fizikai kiképzőtáborokat is működtettek.
Az orosz katonai hírszerzés (GRU) által irányított szerbiai, boszniai és Moszkva környéki létesítményekben moldovai fiatalok gyakorolták a rendőrsorfal áttörését, épületek felgyújtását, robbanószerek és gyújtóeszközök készítését, továbbá drónok kezelését. 2024 nyarától az orosz ortodox egyház több száz moldovai papját szállították Oroszországba, ahol a Kremlhez kötődő Eurázsia szervezettel kötöttek szerződést. A papok fejenként mintegy ezer dollárt kaptak a Promszvjazbanktól kapott bankkártyákon keresztül az EU-integráció elleni agitációért.
Amikor a rejtett politikai befolyásolás nem hozta meg a kívánt eredményt, Oroszország közvetlen infrastrukturális csapásokhoz folyamodott. Támadást intéztek egy moldovai határhoz közeli ukrán vízerőmű és egy nyugat-ukrajnai nagyfeszültségű távvezeték ellen, amely Moldova áramellátásának mintegy 70 százalékát biztosította. Ezek a támadások kiterjedt áramszüneteket és vízszennyezést okoztak az országban.
Vlagyimir Putyin stratégiai célja Dél-Ukrajna megszerzése, amellyel egy szárazföldi folyosót alakítana ki Oroszország és Moldova között. A destabilizációs tevékenységet Szergej Kirijenko, az orosz elnöki adminisztráció helyettes vezetője irányítja. Munkájában Ilan Sor működik közre, akit Moldovában a 2014-es, egymilliárd dolláros banki csalássorozat megszervezéséért tizenöt év börtönre ítéltek, és azóta szökésben van.
Sor kulcsszerepet játszik a moldovai belpolitika befolyásolásában, kihasználva a helyi társadalmi feszültségeket és a korrupciót. Az orosz vezetés célja egy olyan politikai környezet megteremtése, amely kedvez az orosz érdekeknek és aláássa Moldova nyugati orientációját. A műveletek szorosan illeszkednek egy szélesebb regionális stratégiába, amelynek célja az orosz befolyási övezet kiterjesztése.
Az oknyomozás rávilágít Oroszország azon szándékára, hogy hosszú távon befolyásolja Moldova politikai irányultságát és destabilizálja az országot. A beavatkozás mértéke és sokrétűsége azt mutatja, hogy Moszkva jelentős erőforrásokat fektet a moldovai befolyásszerzésbe. A választók megvásárlása, a fiatalok kiképzése és az egyházi vezetők felhasználása mind olyan eszközök, amelyek egy ország szuverenitását ássák alá.
Az infrastrukturális támadások közvetlenül érintik a moldovai lakosság mindennapi életét, súlyosbítva az energiaellátási problémákat és a vízszennyezést. Ezek a lépések egyértelműen arra irányulnak, hogy nyomást gyakoroljanak a moldovai kormányra és elriasszák az országot az európai integrációtól. A GRU és más orosz állami szervek aktív részvétele a műveletekben megerősíti a Kreml közvetlen érintettségét.
Moldova stratégiai elhelyezkedése miatt kulcsfontosságú az orosz regionális ambíciók szempontjából, különösen egy dél-ukrajnai szárazföldi folyosó kialakításának tükrében. A folyamatos destabilizáció veszélyezteti a régió biztonságát és rávilágít a posztszovjet térségben zajló geopolitikai küzdelmek intenzitására.
Bár a 2024-es és 2025-ös választásokon – nagyrészt a diaszpóra voksainak köszönhetően – az EU-párti tábor szoros győzelmet aratott, a moldovai hatóságok hangsúlyozzák, hogy Moszkva hosszú távú stratégiát követ. Ez azt jelenti, hogy a destabilizációs műveletek valószínűleg folytatódni fognak, függetlenül az egyes választási eredményektől. Moldova jövője szorosan összefügg az orosz befolyással szembeni ellenállás képességével és az európai integrációs törekvések fenntartásával.
A nemzetközi közösség, különösen az európai és amerikai biztonsági tisztviselők, szorosan figyelemmel kísérik a moldovai helyzetet. A kiszivárgott dokumentumok és az oknyomozás eredményei további alapot szolgáltatnak a nemzetközi nyomásgyakorláshoz és a moldovai kormány támogatásához. A hosszú távú orosz stratégia kihívást jelent Moldova szuverenitása és stabilitása számára, és folyamatos éberséget igényel a régióban.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása