Nyolcvannyolc éves korában elhunyt Szabó János, a magyar atlétika meghatározó alakja, akinek neve több évtizeden át összefonódott a sportág fejlődésével és sikereivel. A szomorú hírt a családja osztotta meg a Nemzeti Sporttal, mély fájdalmat okozva ezzel a hazai sporttársadalomnak. Szabó János hosszú és rendkívül sokrétű pályafutása során nem csupán aktív sportolóként, hanem elhivatott edzőként és felelősségteljes sportvezetőként is maradandó nyomot hagyott a magyar atlétikában, generációk számára mutatva példát elkötelezettségével és szakértelmével.
Sportolói karrierjét a Vasas középtávfutó atlétájaként kezdte, ahol tehetségével és szorgalmával hamar kivívta az elismerést. Már ekkor megmutatkozott az a kitartás és precizitás, amely későbbi edzői és vezetői munkáját is jellemezte. Az aktív versenyzést követően sem szakadt el szeretett sportágától, hanem tudását és felhalmozott tapasztalatát a fiatalabb generációk nevelésére fordította. Edzői munkássága során a Vasasnál is tevékenykedett, ahol előbb edzőként, majd vezetőedzőként irányította a sportolókat. Ezen időszak alatt számos tehetséget fedezett fel, mentorált és segített a csúcsra, jelentősen hozzájárulva a klub atlétikai szakosztályának sikereihez és a magyar középtávfutás erősítéséhez.
Szabó János vezetői képességeit és mélyreható szakértelmét az Építők sportegyesület is elismerte, ahol vezetőedzőként és szakosztályvezetőként is számítottak rá. Később az UTE atlétikai szakosztályának vezetését is rábízták, ami tovább erősítette pozícióját a magyar sportvezetésben, és lehetőséget adott számára, hogy szélesebb körben is érvényesítse elképzeléseit. Ezekben a pozíciókban nem csupán az edzések szakmai felügyeletét látta el, hanem a szakosztályok stratégiai irányításában és fejlesztésében is kulcsszerepet játszott. Munkája során mindig a sportolók hosszú távú fejlődését, a sportág népszerűsítését és az utánpótlás-nevelés erősítését tartotta szem előtt, ezzel is hozzájárulva az atlétika hazai megbecsüléséhez és jövőjének biztosításához.
Számos sikeres tanítványa közül kiemelkedik Szekeres János és Kozma Attila, akik Szabó János irányítása alatt váltak sokszoros válogatott versenyzőkké. Az ő kiemelkedő eredményeik fémjelzik leginkább Szabó János edzői kvalitásait és azt a mélyreható szakmai tudást, amellyel a tehetségeket felismerte, gondozta és kibontakoztatta. A tanítványok sikerei nem csupán egyéni diadalok voltak, hanem a magyar atlétika nemzetközi hírnevét is öregbítették, bizonyítva az edzői munka értékét és a mentorálás fontosságát a sportban.
Az edzői és sportvezetői tevékenysége mellett Szabó János életének utolsó napjaiig aktívan részt vett a versenybíráskodásban is. Technikai vezető versenybíróként a hazai és nemzetközi versenyek vezető csapatában dolgozott, biztosítva a szabályok betartását, a versenyek zökkenőmentes lebonyolítását és az eredmények hitelességét. Ez a folyamatos szerepvállalás is mutatja elkötelezettségét a sportág iránt, hiszen a háttérben végzett, precíz és felelősségteljes munkája nélkülözhetetlen volt a sportesemények magas színvonalú megrendezéséhez és a fair play szellemének fenntartásához.
Munkásságát a Magyar Atlétikai Szövetség is elismerte, arany fokozattal jutalmazva évtizedes, odaadó tevékenységét. Ez a rangos kitüntetés nem csupán egy szakmai elismerés volt, hanem a magyar atlétika egészének háláját fejezte ki Szabó János iránt, aki egész életét a sportágnak szentelte, és generációk számára vált példaképpé. Az atlétatársadalom mély fájdalommal, de egyben szerető emlékezéssel búcsúzik tőle, megőrizve emlékét és örökségét a jövő generációi számára.
A sportvilágot egyébként egy másik tragikus hír is megrázta a közelmúltban: 33 éves korában elhunyt Prichard Colon, a Puerto Ricó-i ökölvívó. Colon ígéretes jövő előtt állt, ám egy 2015 októberében vívott mérkőzés Terrel Williams ellen örökre megpecsételte a sorsát, tragikus véget vetve karrierjének és életének.
📰 Forrás: Origo — Eredeti cikk elolvasása