Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója az ATV Egyenes Beszéd című műsorában adott interjúja után komoly visszhangot váltott ki a közéletben és a színházi szakmában egyaránt. Az igazgató a műsorban saját felmentésének lehetőségéről beszélt, és kijelentései számos kritikát generáltak. A nyilatkozatot követően Lendvai Ildikó, az MSZP korábbi vezető politikusa, Horn Gábor, a Republikon Intézet elemzője, valamint Molnár Áron színész is reagált a történtekre.
Vidnyánszky Attila az ATV-nek adott interjúban közölte, hogy péntek délelőtt kilenc órára a kulturális minisztériumba rendelték, és feltételezése szerint felmentése már eldöntött tény. Az igazgató kijelentette, hogy nem fogja aláírni a közös megegyezést, amíg írásban nem bizonyítják be az általa elkövetett „bűneit”, és nem tisztázzák a vezetésével kapcsolatos problémákat. Emellett hangsúlyozta, hogy önként nem mond le pozíciójáról.
Az interjú során Vidnyánszky arról is beszélt, hogy felmentése esetén egy évre járó végkielégítés illeti meg, ami „nagyon nagy pénz”. Ezt követően cinikusan megjegyezte, hogy ebből az összegből akár adakozhatna is a „senyvedő” Pintér Bélának és Molnár Áronnak. Molnár Áron erre a kijelentésre gyorsan reagált a közösségi médiában, meglepetését fejezte ki, hogy „senyved”, majd megjegyezte, hogy Vidnyánszky interjúja alapján „jól be van sz*rva”. A színész egy pénteki videó elkészítését is megígérte az igazgatóról.
Tarr Zoltán, a társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter Vidnyánszky Attila állításaira reagálva elmondta, hogy az igazgató „rosszhiszemű” kijelentéseket tett. A miniszter szerint ezek az állítások nehezítik az intézmény és a fenntartó közötti párbeszédet.
Az igazgató interjúja és az azt követő reakciók egy szélesebb körű, régóta húzódó feszültségbe illeszkednek a magyar színházi világban. Lendvai Ildikó, az MSZP korábbi vezetője, hosszú bejegyzésében fejezte ki szomorúságát, dühét és sajnálatát Vidnyánszky nyilatkozata kapcsán. Szomorúságát az okozza, hogy szerinte az igazgató szavaiban továbbra is él az a „pusztító harc”, amelyet a vezetésével folytatott a színházi szférában. Ennek a harcnak következtében számos független társulat küzdött pénzhiánnyal, és kényszerült külföldre.
Lendvai dühét a Vidnyánszky által okozott károk és az eljátszott lehetőségek miatt fejezte ki, amelyeket a hatalma biztosított volna. Különösen felháborítónak találta azt a mondatát, miszerint az elnyomott függetlenek „nyilván egy csomó külföldi és fővárosi pénzből dőzsöltek”, hiszen „nem szűntek meg. Valamiből működtek.” Lendvai szerint ez a kijelentés, egy milliárdok fölött uralkodó személy szájából, túlmutat a színházi világon, és azt üzeni a NER-rel elégedetleneknek, hogy „pofa be, hiszen túléltük”.
A volt politikus sajnálatát fejezte ki Vidnyánszky iránt, akit „igazi tehetségnek” tartott, amíg nem kötötte le a világnézeti harc, és azoknak a „kicsinálása”, akiket ellenfeleinek vagy bírálóinak vélt. Lendvai „segítséget” is nyújtott Vidnyánszkynak a felmentés okainak megértéséhez, említve a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) eljelentéktelenítését, valamint a Nemzeti Színházban 2023-ban történt baleset ügyének tisztázatlanságát.
Horn Gábor, a Republikon Intézet elemzője szintén Facebook-oldalán kommentálta az interjút, kiemelve Vidnyánszky „önkritika és önvizsgálat hiányát”. Szerinte az igazgató „nem érti, mi is történt velünk”, és cinikus módon nyilatkozik azokról, akik 16 éve, részben miatta, nem kaptak támogatást, mégis talpon maradtak. Horn kifogásolta Wass Albert rehabilitálását is, akit „közepesnél rosszabb tehetségű, de elkötelezetten antiszemita” írónak nevezett.
Az elemző szerint Vidnyánszky „átgázol mindazokon, akiket tönkretett, akiket kiszorított az előtte sokszínű magyar színházi világból”. Horn párhuzamot vont Vidnyánszky és Orbán Viktor között, mondván, mindketten „nem értik, hogy mi a bukásuk oka”, és nem keresik a válaszokat, ehelyett „elkeseredett gyűlölködés és agresszió” marad. Ez a megjegyzés rávilágít a kulturális és politikai szféra közötti mélyreható összefüggésekre, ahol a kulturális vezetői pozíciók betöltése gyakran ideológiai alapon történik.
Az interjú és az arra adott reakciók rávilágítanak a magyar kulturális életben régóta fennálló feszültségekre, a független és az államilag támogatott színházak közötti szakadékra, valamint a művészeti szabadság és a politikai irányítás viszonyára. Vidnyánszky kijelentései, különösen a független társulatok finanszírozásáról, mélyen sértőnek bizonyultak a szakma számos képviselője számára, és tovább mélyítették az ellentéteket.
A Nemzeti Színház igazgatójának jövője bizonytalan, a minisztériumi behívás és a miniszteri nyilatkozat is arra utal, hogy változások várhatók a színház vezetésében. Vidnyánszky elhatározása, hogy nem mond le önként és nem ír alá közös megegyezést, amíg nem kap konkrét indoklást, további jogi és adminisztratív bonyodalmakat vetíthet előre. Ez a helyzet potenciálisan elhúzódó konfliktust eredményezhet az igazgató és a fenntartó között.
A kialakult helyzet nem csupán Vidnyánszky Attila személyes sorsát érinti, hanem szélesebb körű hatással lehet a magyar színházi életre is. A független társulatok helyzete, a művészeti autonómia kérdése, valamint a kulturális intézmények finanszírozásának átláthatósága mind olyan témák, amelyek újra a figyelem középpontjába kerülhetnek. A szakma és a közönség egyaránt figyelemmel kíséri majd az események alakulását.
A kulturális minisztérium és a Nemzeti Színház közötti párbeszéd nehezítettsége, ahogy azt Tarr Zoltán miniszter is jelezte, azt sugallja, hogy a helyzet rendezése nem lesz egyszerű. A nyilatkozatok élessége és a felvetett problémák súlya arra enged következtetni, hogy a magyar kulturális szféra egy újabb, jelentős átalakulás előtt állhat, amely hosszú távon befolyásolhatja a hazai művészeti élet irányát és sokszínűségét.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása