A közelmúltban jelentősen kiéleződött a diplomáciai feszültség Olaszország és Spanyolország között, miután a két ország kölcsönösen határellenőrzéseket vezetett be. A vita középpontjában a spanyol exklávéba, Ceutába érkezett több tízezer migráns, valamint a két kormány eltérő migrációs megközelítése áll. Ez a helyzet próbára teszi a schengeni övezet működését és az európai szolidaritást.
Július végén több mint hetvenezer migráns érkezett az Észak-Afrikában fekvő Ceuta spanyol exklávéba. A tömeges határátlépést a közösségi médiában terjedő hamis információk, valamint egyes vélekedések szerint a marokkói hatóságok közreműködése is elősegítette. Az eseményt megelőzte a spanyol legfelsőbb bíróság egy döntése, amely szerint a vízi úton érkező határsértőket nem lehet azonnal visszaküldeni.
Az olasz jobboldali kormány, Giorgia Meloni vezetésével, keményen bírálta a Pedro Sánchez vezette spanyol baloldali kormány bevándorláspolitikáját. Válaszul Olaszország külön ellenőrzéseket vezetett be a Spanyolországból érkező utazókra, majd részlegesen felfüggesztette a schengeni szabályok alkalmazását, lezárva a tengeri és légi belépési pontokat, valamint megerősítve a határellenőrzést. Az olasz kormány szerint erre azért volt szükség, hogy a Ceutába érkezett menekültek ne juthassanak tovább Olaszországba.
Spanyolország szombaton hasonló határellenőrzéseket vezetett be az Olaszországból érkező emberekre, indokolatlannak és diszkriminatívnak nevezve az olasz intézkedéseket. A spanyol vezetés vasárnapig követelte az olasz intézkedések visszavonását, amit Olaszország elutasított, hangsúlyozva, hogy nem fogad el ultimátumokat. Az olasz kormány megerősítette, hogy legalább augusztus 15-ig fenntartja az ellenőrzéseket, újabb migrációs hullámra számítva Ceutánál. A tömeges határátlépésnek legalább száz halálos áldozata volt, és többtucatnyi embert eltűntként tartanak nyilván.
A Sánchez-kormány a Ceutánál bevezetett szigorítások ellenére is kitart a liberálisabb menekültpolitikája mellett. Ez a megközelítés azonban egyre kevésbé népszerű nemcsak az EU-tagállamok többségében, hanem már a spanyol lakosság körében is. Spanyolország alig pár hónapja jelentett be egy rendelkezést, amelynek keretében több százezer illegális bevándorló jogállását kívánják rendezni.
A spanyol bevándorlásügyi minisztérium július eleji közlése szerint közel 1,2 millióan adtak be kérvényt, és közülük több mint hatszázezren kaptak ideiglenes tartózkodási és munkavállalási engedélyt, közel 11 ezren pedig teljes jogi státuszt. Ezt a szakpolitikai intézkedést 22 EU-s állam vezetője, köztük Magyarország is, közös levélben bírálta, vonzó tényezőnek nevezve azt a migránsok számára.
Az uniós belügyminiszterek megbeszélést tartottak az ügyben, ahol a magyar belügy „külső határ elleni erőszakos nyomásgyakorlásként” jellemezte a történteket. A spanyol kormány kikérte magának a bírálatokat, és az Európai Bizottságnak címzett hivatalos levélben kérte számon az európai szolidaritás hiányát. Magnus Brunner, az Európai Unió belügyi és migrációs biztosa a találkozó után kijelentette, hogy az EU teljesen szolidáris Spanyolországgal, és a történtek az európai ellenálló képesség és a határok tesztelései voltak.
Elemzők és baloldali olasz politikusok szerint Giorgia Meloni kormánya belpolitikai okokból állt bele a spanyol kormánnyal való konfrontációba. A cél az, hogy a kormányfő bizonyítsa elkötelezettségét az illegális bevándorlás elleni harcban. Meloni pártja, az Olasz Testvérek, bár a Politico közvélemény-kutatási átlaga szerint 27 százalékkal vezet, aggódik a radikálisan bevándorlásellenes Roberto Vannacci vezette szélsőjobboldali Nemzeti Jövő párt erősödése miatt, amelyet már 7 százalékra mértek.
A márciusi elbukott népszavazás után Meloni elveszítette verhetetlenségének látszatát, és a jövőre esedékes parlamenti választások előtt kulcsfontosságú számára, hogy féken tartsa a Nemzeti Jövő felemelkedését. Marco Tarchi jobboldali politológus szerint Vannacci nélkül a jobbközép elveszítheti a közelgő választást, mivel a 7 százalékpont sokat számít. Giorgio Gori, a Demokrata Párt EP-képviselője szerint Meloni kizárólag belpolitikai számítások alapján cselekszik, hogy megakadályozza szavazói elvesztését.
Matteo Villa, az ISPI politikai kutatóintézet elemzője szerint szinte nulla volt a kockázata annak, hogy a Ceutából érkező migránsok Spanyolországon keresztül Olaszországba jutnak. Gerald Knaus bevándorlásügyi szakértő „vegytiszta populizmusnak” és „teljesen bizarr lépésnek” nevezte az olasz határellenőrzés bevezetését, belpolitikai megfontolásokkal magyarázva azt. Hozzátette, hogy a két országnak nincs közös határa, így a lépés csak néhány repülőjáratot érint, és a turistaszezon kellős közepén értelmetlen. Antoni Tajani olasz külügyminiszter ugyanakkor tagadta, hogy a kormány lépéseinek bármi köze lenne a Nemzeti Jövő párt felemelkedéséhez.
A jelenlegi diplomáciai feszültség rávilágít az Európai Unió tagállamai közötti mélyreható megosztottságra a migrációs politika kérdésében. A konfrontáció próbára teszi a schengeni rendszer integritását és a tagállamok közötti együttműködés hatékonyságát. A migráció továbbra is kiemelt politikai téma marad, különösen a közelgő olasz parlamenti választások előtt, ahol a jobboldali pártok számára kulcsfontosságú a bevándorlásellenes retorika fenntartása.
A spanyol kormány várhatóan kitart jelenlegi migrációs politikája mellett, de a belső és külső nyomás erősödhet, különösen a többi EU-tagállam részéről. Az olasz kormány lépései, bár elemzők szerint belpolitikai motivációjúak, hosszú távon befolyásolhatják az EU migrációs stratégiáját és a tagállamok közötti viszonyt. A helyzet alakulása kulcsfontosságú lesz az európai integráció jövője szempontjából.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása