A birminghami atlétikai Európa-bajnokságon a magyar sportot képviselő Molnár Attila a 400 méteres síkfutás döntőjében állt rajthoz, ahol a szakértők és a szurkolók egyaránt éremesélyesként tartották számon. A 24 éves atléta korábban, még július elején, a monacói Gyémánt Liga-viadalon kiemelkedő formában versenyzett, és saját országos csúcsát 44.47 másodpercre javította. Ez a teljesítmény komoly reményekre adott okot a kontinensviadal előtt, hiszen a magyar atléta ezzel az idővel az európai élmezőnybe tartozott.
A döntő futam során Molnár Attila ígéretesen kezdett, és a verseny első szakaszában, az első 200-300 méteren, sokáig a dobogós helyekért küzdött. A 400 méteres táv rendkívül megterhelő, és a futók gyakran a cél előtt fáradnak el. Molnár esetében is ez történt: a táv utolsó szakaszában, a hajrában teljesítménye kissé visszaesett, görcsössé vált, ami végül a negyedik helyet jelentette számára. A célba érkezéskor rögzített 44.55 másodperces ideje alig maradt el a korábbi országos rekordjától, mégis a dobogóról való lemaradás jelentős csalódást okozott a fiatal sportolónak.
A futam után az M4 Sportnak adott nyilatkozatában Molnár Attila rendkívül őszinte és önkritikus hangnemet ütött meg. Nem kereste a kifogásokat, és egyértelműen magában látta a hiba okát. Kijelentette, hogy ő az „első vesztes”, és a helyzetet „szívásnak” nevezte, ami a sportolói csalódottság mélységét tükrözi. Hasonlatokkal élve fejezte ki érzéseit, mondván, olyan, mintha „lemaradt volna a buszról”, vagy „a pontjai nem érték volna el a felvételi határt”, ezzel is érzékeltetve a kudarc személyes súlyát.
A sportoló hangsúlyozta, hogy sem a lépéstechnikájával, sem az időjárással, sem a bemelegítéssel nem volt probléma, amelyek gyakran szolgálnak magyarázatul egy-egy gyengébb teljesítményre. Ehelyett egyértelműen kijelentette: „Én nem akartam eléggé, és ennek ilyen ára van.” Hozzátette, hogy most rosszul fog aludni, és meg kell tanulnia, hogy a 400 méteres táv a négyszázadik méternél ér véget, utalva arra, hogy a koncentrációt és az erőt a teljes távon fenn kell tartani. A hiba okát magában kereste, és elhatározta, hogy megtalálja a megoldást a jövőbeni versenyekre. Ez a nyilatkozat rávilágít a sportoló elhivatottságára és arra, hogy mennyire komolyan veszi a saját teljesítményét és fejlődését, ahelyett, hogy külső tényezőkre hárítaná a felelősséget.
A birminghami Európa-bajnokságon nem csak Molnár Attila képviselte a magyar színeket 400 méteren. Enyingi Patrik is részt vett a döntőben, ahol a hetedik helyen ért célba. Bár ő sem volt maradéktalanul elégedett az egyéni teljesítményével, a magyar atléták számára még nem ért véget a viadal. Mindkét sportoló tagja a 4×400 méteres váltónak, amelyre péntek délelőtt vár az előfutam. Amennyiben sikerül továbbjutniuk, vasárnap a döntőben ismét éremért küzdhetnek, ami újabb lehetőséget adhat a magyar csapatnak a kiemelkedő szereplésre és a korábbi csalódások feledtetésére. A váltóversenyek mindig különleges izgalmat tartogatnak, hiszen a csapatmunka és a taktika is kulcsfontosságú a sikerhez.
Az Európa-bajnokságon egyébként már született magyar siker. Halász Bence kalapácsvetésben elképesztő dobással nyerte meg a versenyt, és ezzel Európa-bajnoki címet szerzett, óriási örömet szerezve a magyar sportkedvelőknek és a delegációnak. Ez a teljesítmény is mutatja, hogy a magyar atlétika képes a nemzetközi élmezőnyben eredményeket elérni, és reményt ad a további sikerekre a váltófutamokban is. Molnár Attila önkritikus hozzáállása és a váltóban rejlő lehetőség is azt jelzi, hogy a magyar atléták továbbra is a maximumra törekednek, és minden alkalmat megragadnak a bizonyításra, a sportág iránti elkötelezettségüket bizonyítva.
📰 Forrás: Origo — Eredeti cikk elolvasása