Európa a tél közeledtével kihívásokkal teli helyzetben találja magát a földgázpiacon, mivel a tárolók töltöttségi szintje szokatlanul alacsony. A kontinens legnagyobb fogyasztója, Németország, egyelőre nem siet a beavatkozással, arra játszva, hogy a piac magától rendezi a helyzetet. Ez a stratégia milliárdos megtakarítást hozhat, de tévedés esetén súlyos következményekkel járhat egész Európa számára, mivel a német döntések hatása messze túlmutat az ország határain.
A Politico hívta fel a figyelmet arra, hogy Európa földgázkészletei veszélyesen alacsony szintre apadtak, így a kontinens egyre szűkebb biztonsági tartalékkal fordul rá a következő télre. Ha az iráni háború elhúzódik, és közben egy keményebb tél is megdobja a fűtési igényt, az ellátási kockázatok gyorsan kézzelfogható problémává válhatnak. Németország, amely méreténél és fogyasztásánál fogva az uniós gázpiac egyik legfontosabb pontja, mégsem kapkod, és nem hajlandó eltérni a szabadpiaci logikától. Az ország gáztárolói augusztusban mindössze 47 százalékos töltöttségen álltak, ami a nyilvántartások vezetése óta a legalacsonyabb szintet jelenti.
Ez az érték még az európai átlagnál is rosszabb, ahol az uniós készletek jelenleg a teljes kapacitás 58 százalékát érik el. Ez 16 százalékponttal marad el az elmúlt öt év átlagától, és 2011 óta nem volt ilyen alacsony ezen a ponton a töltöttségi szint. Brüsszel ennek ellenére nyugalomra int, a Bizottság szerint az unió téli ellátása nincs veszélyben. A piaci előrejelzések azonban már jóval borúsabb képet mutatnak, a Rapidan energiaipari elemzőcég szerint novemberre az európai tárolók töltöttsége mindössze 65 százalékra emelkedhet.
A hagyományos piaci mechanizmus, mely szerint a kereskedők nyáron – amikor a gáz jellemzően olcsóbb – vásárolnak és feltöltik a tárolókat, majd azt télen, a kereslet és az árak emelkedésekor nyereséggel értékesítik, mára felborult. Az ukrajnai háború és a szélsőségesen meleg időjárás felborította azt a megszokott rendet, amelyre a német stratégia épült, és a piaci ösztönzők jórészt eltűntek. Sebastian Heinermann, a német gáztárolókat képviselő INES ügyvezető igazgatója szerint a tárolási szintek történelmi mélyponton vannak. Az EU az ukrajnai háború kitörése után 90 százalékos feltöltési célt írt elő a tagállamoknak, de az iráni háború kitörése után 80 százalékra mérsékelte ezt a célt. Ezt részben azért tették, hogy a kötelező vásárlások ne indítsanak el pánikszerű versenyt a gázért.
A Hormuzi-szoros körüli feszültség újabb bizonytalanságot hozott a piacra, és az európai irányadó gázár tartósan magas szinten mozog. Az orosz vezetékes gázról való leválás átformálta az egész kontinens ellátását, a korábbi, hosszú távú szerződések helyét egyre inkább a világpiacon megvásárolt cseppfolyósított földgáz (LNG) vette át. Európa ezzel csökkentette orosz függőségét, de közben egy jóval kiszámíthatatlanabb verseny részesévé vált, mivel az LNG tankhajók rakománya oda tart, ahol a legtöbbet hajlandók fizetni érte.
Németország problémája nem pusztán belső ügy, mivel az országban található az EU teljes gáztároló-kapacitásának több mint egyötöde. Ami a német tárolókban történik, annak következményeit az egész európai piac megérezheti. Ha Berlin kifut az időből, a probléma aligha áll majd meg a német határnál; a kiürülő tárolók és a szűkülő kínálat előbb a szomszédos országok ellátását teheti bizonytalanabbá, majd az árakon keresztül egész Európa megérezheti a német késlekedést. Éppen ezért egyre nagyobb a nyomás a kormányon, hogy avatkozzon közbe.
A német energiaügyi minisztérium elismeri, hogy történelmi mélyponton vannak a készletek, de továbbra sem akarja utasítani a két meghatározó, állami tulajdonban lévő gázkereskedőt, a SEFE-t és az Unipert arra, hogy a jelenlegi árakon kezdjen nagyobb vásárlásokba. Berlin attól tart, hogy egy most elindított, államilag vezérelt bevásárlási hullám maga gerjesztené tovább a problémát. Ez szűkítené a kínálatot, felhajtaná az árakat, és végül azt az ellátási helyzetet rontaná tovább, amelyet a beavatkozással megpróbálna biztosítani. A minisztérium szóvivője szerint a vállalatok és a kereskedők felelőssége a tárolók feltöltése a télre.
Európának ma már nem egyszerűen elegendő gázt kell találnia a télre, hanem meg is kell nyernie érte a versenyt, gyakran Ázsiával szemben. Ha a katari szállítások kiesnek, miközben az ázsiai kereslet tovább nő, a kontinens téli felkészülése könnyen globális licitháborúvá válhat, ahol végül az viszi el a gázt, aki a legtöbbet teszi az asztalra. A német kormány egyelőre a kivárásra játszik, abban bízva, hogy a piac előbb-utóbb kedvezőbb lehetőséget kínál a vásárlásra.
Az EU 2026 első negyedévében csaknem 3 milliárd eurót utalt át Oroszországnak cseppfolyósított földgázért, miközben a Jamal-projektből érkező szállítmányok 97 százaléka európai kikötőkbe futott be. A szankciók ellenére az orosz gázimport nem csökkent, sőt, 2023 óta ismét emelkedő tendenciát mutat, ami tovább bonyolítja a geopolitikai és piaci helyzetet.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása